Lidércláp Krónikái

Teufelsmoori begyűjtőtúra
Az első vis begyűjtő kirándulás

Az Úr 1069. évének októberében, Angriában.

A rendházba megérkezés után nem sokkal sor került az első igazi kalandra is! A rezidens mágusok egyik vacsoránál előhozakodtak azzal, hogy az újoncok kivehetnék részük a rendház teendőiből és elküldték őket egyik visforrás leszüretelésére a közeli Teufelsmoorba (Ördögláp).

Varázslók közül a nemrégiben hazatért Sigismundot, mint aki már ismeri a terepet, és Content Not Found: melusina küldték, aki merinitaként várhatóan jól jön a baljóslatú tündér területen. [:willfred], Kasimir és három grog ment velük kíséretként.

Nyugat felé haladtak mintegy másfél napon át, és úgy döntöttek, hogy elkerülik a lakott területeket (nem is sejtették még, milyen zsúfolt lesz a mocsár!), mígnem megérkeztek a kietlen tengerparti tőzeglápra, ahol még fa vagy bokor is csak elvétve található, és ha épp nem köd epte el a tájat, akkor a tenger felől fújó szél szitáló esőt csapott az arcukba.
Teufelsmoor

A mocsárban régen pogány királyok mutattak be áldozatokat, az áldozati tavak körül növő növényeket ezért átitatja a mágia, de esetenként ősi csontokat is találnak, amik úgyszintén visként használhatóak. A csapat ezeket jött begyűjteni.

Éjszaka Melusina ködös álmot látott, melyben komor arccal egy pogány szász király és a mögötte sorakozó harcosai áldozatot mutattak be, kincseket, majd négy vörös hajú lányt hajítottak a mocsárba, vágás következett, egy fára felakasztott holttestet pillantott meg a ködből feltűnni, majd újabb vágás után lódobogást hallott és keresztény lovagokat látott, vagy húsz harcost, akik előbb dobóbaltáikat hajították a korábban látott hét pogány harcosra, majd közelharc vette kezdetét, aminek kimenetele nem volt kétséges.

Ekkor felébredt Melusina és a reggeli ködben lódobogást hallottak. Három lovag és három katona bontakozott ki a ködből, mint rövid beszélgetés során kiderült a Billung házi Magnus emberei ezek, Diethelm, Gert és Luitpold néven mutatkoztak be.

Éppen Adalbert érsek birtokait dúlták, azonban amikor átkeltek a Weseren elszakadtak a csapatuk többi részétől. Nem estek kétségbe azonban, hanem feldúltak egy falut, majd a zsákmánnyal elindultak északnak, mivel Stade grófja az uruk szövetségese. A zsákmány felkeltette Kasimir érdeklődését és Sigismund is elgondolkozott azon, hogy lehetne kihasználni a helyzetet, de végül csak annyi történt hogy melléjük adta vezetőül Karlmannt.

Ezután nem sokkal, a felderítőnek kiküldött Willfred és Kasimir találkoztak két megtépázott leányzóval, akik elpanaszolták hogy a lovagok elrabolták őket, meggyalázták, majd itthagyták a mocsárban. Most bosszút akarnak állni és ezért a mocsárban lakozó boszorkányt keresik, aki megátkozná nekik a lovagokat. Miután ebben a vállalkozásban nem akartak segíteni nekik, elbúcsúztak tőlük.

Este ismét találkoztak a két lánnyal, azonban a lányok furcsa mód nem emlékeztek arra, hogy találkoztak volna már korábban és arról sem hogy korábban a boszorkányt keresték volna. A csapat másnap végzett a begyűjtéssel és kikísérték a lányokat a mocsárból. Kicsit aggódtak, hogy nem tündérek vagy valamilyen más ártó szellemek-e, így aztán az igencsak szemrevaló leányzóknak szelet csapó grogoknak is a lelkére beszéltek, hogy hagyják ki a kínálkozó lehetőséget.

Ha a lányok tündérek is voltak, nem csináltak a továbbiakban semmi különöset, és a csapat küldetését sikeresen teljesítve hazatért a mocsárból, kicsit furcsálva a történteket.

Résztvevők: Sigismund, Melusina, Willfred, Kasimir

Kaland xp: 6

View
Megérkezés Lidérclápba

Az Úr 1069. évének őszén, a Német-Római Császárságban.

Az északi Lidércláp covenantjában 1067-68 telén tragikus események következtében megüresedett négy hely, és a covenant ijfú mágusokat keresett ezen posztok betöltésére. Természetesen elsőbbséget élvezett az a két ifjú mágus, akik Lidérclápban tanultak és épp peregrinusként a tribunal többi covenantjában tanultak. De két másik mágus jelentkezését is elfogadták és meghívták: egy Irencilliában kiképzett merinitát és egy criamon magát a távoli Bizáncból.

A két újonnan érkezett mágusnő Durenmarban eltöltött néhány hetet, majd elindultak a hosszú északra vezető útnak. A bizánci maga egy veterán harcos, Willfred kíséretében érkezett, aki eredetileg Lidércláp várnépéhez tartozott, de északi harcosokhoz csatlakozva elment vikingkedni, így került zsoldosként bizáncba. A merinitát pedig az úgyszintén tündérvérű testvére, Kasimir, az alakváltó tolvaj kísérte.

Négyen indultak el Durenmarból, nyugatra kijutottak a Fekete Erdőből és csónakra szállva indultak lefelé a Rajnán. A Rajna Szorosában a Lorelei sziklánál felmerült bennük, hogy utána járjanak-e a hajósok mendemondáinak, mely szerint törpék élnek a szikla alatt, de pár órányi vizsgálódásuk nem vezetett eredményre, így aztán továbbálltak.

Kölnbe érkezve egy hajót kellett szerezniük, mely nem volt egyszerű feladat, ugyanis mindegyiküknek nehézségei voltak a halandókkal való érintkezésben. Willfredet ugyanis egy lemészárolt pap kísértete zaklatta, és Bizáncban egy mágus amikor megpróbálta megszabadítani a kísértettől csak rontott helyzetén: azóta mágikus aura lengi körbe, és az emberek ugyanolyan ellenségesek vele szemben, mint a varázslókkal. Így hát a tolvaj Kasimirnek kellett tárgyalnia, reménykedve, hogy ilyen messze Prágától senki nem ismeri fel, no és mélyen arcába húzott csuklyájával, mely nem-emberi szemét takarta, nem éppen a becsületes utazó benyomását keltette. Így aztán csak jelentős felárral sikerült felkerülniük egy hajóra, ami Brémába tartott.

A Wadenseen át vezető hajózás kezdte elvenni a mediterrán éghajlathoz szokott criamon varázslónő kedvét ettől az egész északra költözéstől, pedig ekkor még nem is látta, milyen bájos mocsárban épült a covenant.

Brémában tragikus események fogadták őket, éjszaka egy embert felszögeltek az egyik templomban a keresztre. Hamarosan ennél többet is kiderítettek: az áldozat egy quaesitor mágus volt, akit később a lidérclápiak Adalax néven azonosítottak. A felszögelés előtt már vadállatok széttépték a szerencsétlent, és nyelve furcsa mód csomóra volt kötve. Viszont hiába kérdezősködtek utána, mindegyik fogadós tagadta, hogy nála szállt volna meg az elhúnyt.

Lidérclápba megérkezve Magwulf és Arathion fogadta őket, majd este a vacsoránál megismerkedtek a rendház többi mágusával, egyedül Adelena maradt távol. Itt megbeszélték a vendégek ideiglenes státuszát, hozzáférést kaptak a könyvtárhoz, majd megtárgyalták a brémai események jelentőségét is.

Következő kaland

Hogy az újonc varázslók is kivegyék a részüket a munkából, kiküldik őket az egyik vis forrás leszüretelésére, mégpedig a nyugatra levő Ördöglápba (Teufelsmoor), ez egy baljós hely, tündér terület, ahol a pogányok a mocsárba dobálták áldozati felajánlásaikat: kincseket és emberáldozatokat is.

View

I'm sorry, but we no longer support this web browser. Please upgrade your browser or install Chrome or Firefox to enjoy the full functionality of this site.